Az Aikido története

Az Aikido megalapítása Ueshiba Morihei nevéhez fűődik. Az aikidót gyakorlók szerte a
világon O-sensei, vagyis a nagy tanító néven tisztelik, képe ott függ minden dojo falán.
Az Alapító 1883. december 14-én született Tanabe városában, s 1969. április 26-án halt meg Tokióban.
Régi szamuráj családból származott, s mélyen vallásos nevelést kapott. Mivel gyenge fizikummal rendelkezett, már egész korán heves érdeklődéssel fordult a harcművészetek felé, s minden alkalmat megragadott a tanulásra. E tanulmányok később szervesen beleolvadtak az aikido mozgásába.
Az első tanító, akinél a Mester tizenéves korában tanult, Tozawa Tokusaburo, a Kito-ryu Ju Jutsu mestere volt. A következő Nakai Masakatsu, a Yagyu-ryu vívóiskola vezetője volt. Uyeshiba 1908-ban nyerte el ennek az iskolának a bizonyítványát. Bevallása szerint ennek az időnek nyomai vannak a mostani kézmozgásban és lábtechnikában.
Japán északi szigetén, Hokkaidón találkozott Takeda Sokakuval, a nagy hagyományú Daito-ryu Aikijujutsu iskola vezetőjével, s 1911-től kezdődően egészen a ‘30-as évek közepéig rendszeresen tanulta ezt a művészetet. 1922-ben kapta meg Takeda mestertől a kyoju dairi (kb. oktatói engedély) oklevelet, s ettől kezdődően a Daito-ryu tanításával foglalkozott.
1925 körül ismerkedett meg Deguchi Onisaburoval, ezzel az ellentmondásos személyiségű, ám kétségkívül nagyformátumú vallási vezetővel, aki az Omoto (Nagy Eredet) nevű vallási irányzat központi alakja volt. Ueshiba Morihei az Omoto követője lett, s ez a vallás a világbéke, az emberek közötti harmónia fontosságának hangsúlyozásával komoly hatással volt az aikido gondolati hátterére. Apja halálát( 1920 ) követően Morihei családjával együtt Ayabéba, az Omoto központjába költözött, s itt nyitotta meg (Deguchi ösztönzésére) első dojoját is, amely amelyet Ueshiba Juku-nak (Ueshiba Magániskola) nevezett.
1927 körül barátai, tanítványai kérésének engedve Tokióba költözött, s több ideiglenes edzőterem után 1931-ben nyitotta meg a Kobukan Dojot, amely a háború előtti évtizedben az aikido központi dojoja, tulajdonképpen megformálódásának színtere lett.
Bár Morihei eleinte pusztán a Daito-ryu oktatójának tekintette magát, a 20-as évek második felétől kezdődően egyre nyilvánvalóbbá vált az, hogy művészete sokban különbözik Takeda Sokaku irányzatától. Ők ketten a művészet lényegét illetően sem értettek egyet. Míg Takeda a budót annak régi hagyományos értelmében fogta fel, addig Ueshiba (jól érezhetően az Omoto-eszmék hatására is) azt az utat látta benne, amelyik képes felébreszteni az emberben szunnyadó magasabb képességeket.
A 30-as évek végére Ueshiba Morihei teljes mértékben független irányzatként kezdte tanítani
művészetét, amelyet (több ideiglenes elnevezés, pl.: Ueshiba-ryu Aiki-jujutsu, Aiki-budo, Aiki-no-michi stb. után) 1942-től kezdődően aikidonak nevezett.
A csendes-óceáni háború kitörésekor Morihei elhagyta Tokiót, s az Ibaraki tartományban található Iwama városkába költözött. Itt építette fel birtokán (aiki-en) az aiki-szentélyt (aiki-jinja), s a dojot, ahol 1942-től az ötvenes évek elejéig az edzéseit vezette.
A bombázások során elpusztult Kobukan dojo helyén 1955-re készült el az új dojo, amelyet Honbu (központi) dojonak neveztek el. Ezt az épületet 1962-ben váltotta fel a honbu mai épülete.
Az első Japánon kívüli bemutatót 1953-ban, a Hawai-szigeteken tartotta Tohei Koichi sensei,
Európában Mochizuki Minoru sensei 1954-es franciaországi bemutatója volt az első.
Az aikido ettől kezdődően gyorsan népszerűvé vált világszerte, s japán mesterek sora utazott Európába és Amerikába oktatni.
Az Alapító Ueshiba Morihei 1969 április 26-án, Tokióban meghalt. Halálát követően az “Út
vezetője”(doshu) fia, Ueshiba Kisshomaru lett, akit az 1975-ben megalakult Nemzetközi Aikido Szövetség (IAF) elnökévé is választottak.

© 2013 by Torma Antal.

Minden jog fenntartva.

  • Facebook Metallic
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now