Filozófiánk

Darwin óta – vagy talán már korábban is - az emberiség egy kollektív őrületben vesztegel. Ez nem más, mint a túlélésért folytatott harc mindenki ellen! Mintha az ember legmélyebb motívuma az lenne, hogy a túlélésért folytasson ádáz küzdelmet és ezért senki és semmi sem legyen drága neki. És legföljebb azért vagyunk hajlandók együttműködni, hogy sikeresebbek legyünk a túlélésért folytatott küzdelemben. Nemde, sokan ezt gondolják és erről lehet hallani úton-útfélen. Mindezt sokan annak ellenére így gondolják, hogy belül érzik ennek hamisságát, valamint célirányos tudományos kutatások nyomán, ma már pontosan lehet tudni, hogy pont fordítva van. Az embert neurobiológiai motivációs rendszere egyértelműen az együttműködés felé viszi. Tehát nemcsak, hogy társas lények vagyunk, hanem a létezésünk alapjaitól kezdve (tényleg az alapjaitól, tehát a sejtjeinktől, a hormonjainktól, a génjeinktől kezdve) az együttműködés felé vagyunk irányítva. És mikor jelenik meg az agresszió? Amikor az együttműködés valamilyen nehézségbe ütközik, kudarcot szenved. Vagy éppenséggel annak érdekében válunk agresszívvá, hogy a kapcsolatainkat megőrizzük. Tehát pont fordítva van, mint ez a közkeletű hiedelem. Az együttműködés az, ami felé a legmélyebbről érezzük a belső indíttatásainkat. Ha árnyaljuk a képet, azt lehetne mondani: aki egészséges, ezt érzi. Minél jobban megsérültünk, annál inkább ez a belső rendszer deformálódik.

Röviden összefoglalva a dojonk központi filozófiája az egészséges együttműködésre való nevelés középpontban tartása, az aikido mint harcművészet segítségével.

 

“A szemet-szemért vakítja meg

az egész világot.”

  (Mahatma Gandhi)

© 2013 by Torma Antal.

Minden jog fenntartva.

  • Facebook Metallic
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now